|
 Kínában a vezetők kényszerből erőltetik a gazdasági növekedést, aminek hosszú távon nem lesz jó vége.
A gyors növekedés nem azonos a fenntartható növekedéssel. Az eddig
is észrevehető gyors kínai növekedésben eddig is látszódott a
törékenység, hiszen vezetői utasításra a kínai gazdaság alacsony
eredményességgel használja fel országuk erőforrásait. A biztonságos
üzleti tevékenységhez hiányoznak a létfontosságú intézmények, és igen
intenzív a jóléti szakadék. Ezek együttesen gátat szabnak a gazdasági
növekedésnek.
A válság a kínai takarékosságnak is betett, hiszen
fogyasztásra nem költenek többet, így a kínai áruk piaca sem emelkedhet
tovább, mivel az amerikaik is kevesebbet vásárolnak. A kevés áru
eladásából következik a munkabér fizetésének a hiányossága, ami kevesebb
lehetőséget biztosít a megtakarításhoz.
A kínai vezetésnek elengedhetetlen a gyors növekedés fenntartása,
mert egy válság rengeteg embert taszítana éhínségbe és nyomorba, mivel a
nyugati civilizáció szociális védőhálója Kínában nem létezik. Így a
gazdasági válság Kínában politikai robbanást okozna. A vezetés
legfontosabb feladata, hogy elegendő pénzt juttasson a gazdaságba,
amerikai példára, csakhogy ott az állam eladósodott. Kína
valutatartaléka hatalmas, amit nem érdemes jüanra váltaniuk, hiszen
hiába erősítené a nemzeti valutát, csökkentené a kínai kivitel
versenyképességét. Ezzel együtt a dollár megtakarítások is értéküket
vesztenék.
A kínai kormány kiadta a parancsot a bankoknak: hitelezzenek nyakló
nélkül. A hitel több, mint valószínű, hogy rossz hitellé válik és nincs
esély, hogy megtérüljön. Azaz pénzügyi buborék van kialakuló félben,
melynek kialakulását nem nehéz fedezni, de a kipukkanásának a
megjóslását szinte képtelenség előre látni. A kínai hízó lufi, melyen
utaznak, egyre magasabbra emelkedik, és minél magasabbról zuhan le,
annál fájdalmasabb lesznek a következmények. A vezetés mégis bízik
abban, hogy még a landolás előtt kilábal a világ a válságból, ami
magával húzná a kínai ipart.
Új cikkek a témában:
Régebbi cikkek a témában:
|
